Elengedés, ajándék, szeretetnyelv
Fogadjátok szeretettel egy kiváló régész kollégám írását a szeretet-elengedés témakörről, kicsit a múltba révedve, de ugyanakkor aktualizálva is azt 😊
Többen találkozhattak már azzal a szójátékkal, amivel magam is, valamely közösségi média felületen: a szer-etet és a gyűl-ölet szavakra gondolok. Nem vagyok nyelvész, így pszicho lingvisztikához sem értek, de megmondom őszintén a szavak ilyetén való megjelenítése elgondolkodtatott. A figyelmünket pedig fordítsuk a szer-etetés felé.
Az ember alapigénye a növekedés. A magatehetetlen csecsemőből a saját döntései alapján élő felnőtt válik. Eme folyamat során különféle „etetésekre” van szüksége, táplálékot kell magához vennie. Ez a táplálék fizikai, illetve lelki eredetű, de mindkettő gyökere, alapja a szeretet. Amíg a szeretet az, ami táplál, ha tetszik etet, és életben tart bennünket, addig a bennünk össze-gyűlt feszültség, negatív gondolat ölet bennünket. Sok embernek a szeretetnyelve az ajándékozás, ami lehet étel, tárgyak, apróságok adása, és kapása.
Az elengedés ősi módszerei, a szeretet kifejezése
Ez meglehet, belemagyarázás. De a közösségek a történeti korokban, és jellemzően most is tudják ezt, így, ha másért nem is, de ezért megállunk egy pillanatra a fenti szójáték kapcsán. Elég csak a halotti torokra gondolni, amikor az elhunytat ismerő és szerető közösség tagjai együtt, közösen fogyasztják el azt az ételt, ami egyrészt őket, magukat táplálja – kielégítve testi és lelki igényeiket egyaránt. Ugyanakkor a központban a szeretet, a közösség egykori tagja, és annak elengedése áll, annak biztos tudatában, hogy az folytatja útját, immár teljesen más minőségében.
Ha belegondolunk, érezzük, hogy az elengedés, és ezzel együtt a halotti tor nem öncélú. A közös étkezés, bár éltet bennünket, a közösségünk egykori tagjáért, szeretetünk átadásáról szól. Őseink számára fokozottan igaz lehetett, hiszen eme lelki eredetű ajándékok mellett a testi igényeket kielégítők is a sírba kerültek a temetéskor. Ezt a célt szolgálhatta egy fazék kása, mint már erről korábban írtam, de a gondos kezek által való felöltöztetés, a túlvilági folyón való átkeléshez szükséges halotti obulus, a hátasló, de a sort tovább folytathatjuk.
Érdemes mindezen abban az egyre öncélúbb, csak magával foglalkozó, csak önnön magunkat etető és szerető világban elgondolkodnunk, amiben egyre nehezebben megy az elengedés.