Sétáló coaching (walking coaching) régészeti helyszínen

A sétáló coaching (vagyis a walking coaching) egyre népszerűbb formája a coachingnak. Ennek legfőbb oka lehet, hogy testi, mentális és kapcsolati szinten is erősíti a coaching beszélgetés hatását.

Régészeti helyszíneken sétálva a régi falak, a múlt emlékeinek látványa elgondolkodtatják a látogatót. A hétköznapi rohanásból ilyen helyszínre csöppenve az elménk lassúl, lefékez. A jelenlétünk ezáltal erőteljesebbé válik, a coaching beszélgetés nagyon hatásfokkal tud működni.

Lássuk részletesen, hogyan hat a séta a coaching folyamatra – szakmai, de emberközeli megközelítésben:

A séta-coaching és a régészet találkozása szinte „természetes szövetség”: mindkettő rétegeket tár fel, múltat értelmez és új jelentést keres a jelenben.

A hely szelleme – kapcsolódás az időhöz és önmagunkhoz

Egy régészeti helyszínen a tér már önmagában hordozza az idő mélységét és az emberi történetek lenyomatát.

• Az ügyfél kilép a hétköznapi térből, és egy szimbolikusan gazdag környezetbe kerül, ahol a múlt jelen van.

• Ez segíti a távolságtartást és a reflexiót: könnyebb rálátni a saját életutunkra, amikor azt egy több ezer éves emberi folyamat kontextusában látjuk.

• Az idő perspektívája segíthet elfogadni a változást, az elmúlást, az újrakezdést – természetes folyamatként.

Sok ügyfél ilyenkor megéli: „Nem vagyok egyedül a változással – az élet mindig mozgásban volt.”

A „rétegek” mint belső metafora

A régészet alapvető szimbóluma a réteg.
A coachingban is erről van szó: rétegről rétegre bontjuk le a történeteket, hiedelmeket, az élet tapasztalatait, hogy megtaláljuk, mi rejtőzik alattuk.

Egy régészeti séta során ez a folyamat kézzelfoghatóvá válik:

• A coachee megtapasztalja, hogy a saját életének is vannak „rétegei”, amelyek nem elvesznek, hanem egymásra épülnek.

• A helyszínen érzékelhető: a múlt nem teher, hanem alap.

• A „feltárás” aktusa egyben belső feltárás is.

Sokszor a séták során születnek olyan mondatok, mint:

„Mintha most a saját múltamat is ásnám kicsit.”

Mozgás = gondolkodás

A séta beindítja az agyi működést, különösen azokat a területeket, amelyek a kreatív gondolkodásért és problémamegoldásért felelősek.

• A ritmusos mozgás „kimozdít” a megszokott gondolkodási mintákból.

• Kutatások szerint séta közben akár 60%-kal nő a kreatív ötletek száma.

• Az ügyfél könnyebben jut el „aha”-élményekhez, mert a test és az elme egyszerre van mozgásban.

Metaforikus hatása is van: „haladok előre”, „új útra lépek”, „meglátom a távlatokat”. Ezek mind mélyen hatnak a gondolkodásra.

A természet nyugtató ereje

A szabadtér – park, erdő, vízpart – csökkenti a stresszt és segíti a jelenlétet.

• A zöld környezet csökkenti a kortizolszintet, oldja a feszültséget.

• A tenger hullámzása, a víz mozgása, a tenger kék színe segít a gondolatainkban elmerülni.

• A coachee nem „vizsgaszituációban” van, hanem természetes helyzetben, ami segíti a megnyílást.

• Könnyebben jönnek a valódi érzések, nemcsak a racionális válaszok.

A természet így tulajdonképpen a harmadik szereplő lesz a folyamatban: inspirál, tükröt tart, vagy egyszerűen csak támogat.

A tér tágassága – új perspektívák születnek

A régészeti környezet általában nyílt, tágas tér – ahol a horizont messze húzódik, és a látvány segíti a gondolatok rendezését.
Ez a vizuális élmény szimbolikus távlatokat is nyit:

• A coachee újraértelmezi, honnan jött, és merre tart.

• A múlt maradványai a maradás és átalakulás üzenetét hordozzák.

• A tág tér megengedi az elengedést, a korlátozó nézőpontokból való kilépést.

A hely így nemcsak díszlet, hanem aktív segítő: segít új szempontból látni az életutakat.

A séta és a hely közös hatása: mélyebb jelenlét

A természet, a történelem és a mozgás együtt mélyebb tudatállapotot hoz létre – a coachee gyakran „belassul”, befelé figyel, de nem zárkózik el.

• A múlt atmoszférája megnyitja a belső párbeszédet.

• A séta ritmusa segíti a gondolatok integrálását.

• A régészeti tér nyugalma megteremti a reflexió terét – nemcsak gondolati, hanem szimbolikus szinten is.

Ezért a régészeti helyszínen zajló sétáló coaching különösen hatékony lehet önreflexióra, identitás- és értékrend-tisztázásra, valamint az életút újraértelmezésére.

Testtudat és érzelmi tudatosság

Séta közben a test is „beszél”:

• Az ügyfél észreveheti, hogy bizonyos témáknál meglassul, megfeszül, vagy épp könnyebben lép.

• A mozgás segít kapcsolódni az érzésekhez: „mit érzek most, amikor ezt kimondtam?”

• Ez különösen hasznos stresszkezelésnél, döntéshozatalnál, életmódváltásnál.

A séta tehát nem csak mentális, hanem testi önismereti tér is.

A coaching hatása tartósabb

A mozgásos élmények jobban beépülnek a memóriába – ez neurológiailag is igazolt.
A séta során elhangzott felismerésekhez érzékszervi emlék is társul (a levegő, a táj, a mozdulat), ami segíti a rögzülést.

Sok ügyfél később így fogalmaz:

„Amikor legközelebb ugyanazon az úton sétáltam, eszembe jutott, amit ott mondtam – és újra erőt adott.”

Ez a „tanulás mozgásban” lényege.

A régészeti helyszínen végzett sétáló coaching egyszerre:

• érzékszervi élmény,

• történelmi és szimbolikus tér,

• és belső utazás.

A múlt fizikai jelenléte megnyitja a belső tereket, a mozgás beindítja a gondolatokat, a természet pedig megtartja az egész folyamatot.

Ez a fajta coaching nemcsak arról szól, hogy „beszélünk egy témáról”, hanem arról is, hogy megtapasztaljuk az időt, az önazonosságot és a folytonosságot – új nézőpontból.

Ahogy egy ügyfeled talán egyszer majd megfogalmazza:

„Ott, a romok között, valahogy jobban értettem meg, mi maradt bennem is értéknek, és mit szeretnék újra felépíteni.”